...még mindig Angliaban avagy a palóc Vérmedve nem szabadul...

Nem bírtam tovább...valahol ki kell adnom magamból es talán most Ő se fogja megtalálni...

...aggódás...

...eldöntöttük...vagy inkább eldöntötte...a legjobb ha azt mondom, eldőlt...(mert én is haza mentem volna)...de ő költözik hozzám a fiúkkal...

...nehéz döntés volt...mert sokminden köti haza...mégis mellettem akar lenni...(pedig miatta tényleg elgondolkodtam azon, hogy hazaköltözök Magyarországra)...

...de a legnehezebb dolgok még most jönnek...rendezni a papírokat...eldönteni mit hoz és mi marad...sok más tennivaló...felmondás a munkahelyen...(nehéz ügy, szakmailag és anyagilag is jó helyet hagy ott)...

...nekem marad a közös otthon keresése...kinéztünk pár házat...szombaton megnézek kettőt, hétfőn egy harmadikat...valószínűleg a szombati második vagy a hétfői ház lesz a befutó...minnel előbb el kell ezt intézni, hogy a biztosba érkezzenek...

...de a mindennapok harcai, a távolság és a sok nehézség felőrli őt...szeretnék hazamenni meglepni, átölelni és megcsókolni...féltem...aggódok érte...már várom, hogy megint itt legyen...vigyázni akarok rá és a gyerekekre...

...szeretem...úgy érzem szerelmes vagyok belé...a nevetése, az érintése, a gondolatai...egy igazi NŐ...és bevallom imádom vele a szexet...megőrjít!!!

...hiányzik...féltem...aggódok...bárcsak itt lenne már...

...amikor úgy érzed, hogy minden el van baszva...

...elindult az új hét...éjszakás vagyok...hosszú hétvége volt, a hétfő bankholiday, szóval többet pihenhettem...elvileg...

...nem találom a helyem...semmi sem jó...csak egy hetet volt velem, de most annyira hiányzik, mintha hosszú évek után elszakították volna tőlem...ennyire szeretem?...szerelmes vagyok és ezért?...

...azt hiszem igen...de visszatértünk a valóságba...én itt, ő pedig otthon...

...ráadásul otthon neki minden újrakezdődött...harc, vita, gondok...lefárasztja a munka és ez az egész...annyira, hogy engem is kiosztott...részben megértem, hiszen igaz, amit írt...de baromira fájt és rosszul esett...és az is fáj, hogy tehetetlenül nézem, ahogy szenved...nem tudok érdemben segíteni...

...rosszkedvű és szomorú vagyok...mogorva...és őrülten hiányzik...úgy érzem minden el van baszva...és nincs értelme semminek se nélküle...mert szeretem...

 

 

 

 

...a viszontlátásig...

..a tegnapi volt az utolsó napunk együtt nálam...már megérkezett Budapestre...

...de előtte még volt együtt egy csodás napunk és egy mégszebb éjszakánk!!!...

...szeretem Őt nagyon...és már azt tervezem, hogy mikor láthatom Őt újra...

...látogató...

...régen nem írtam...sokminden történt és történik, csak nincs időm írni...de a legfontosabb, hogy most megyek ki a reptérre, mert vendégem lesz egy hétre...nagyon várom őt...

...és kíváncsi vagyok mit hoz a jövő...vagy én haza vagy ő ide ki...jobb lenne ha ő jönne ki...többet tudnék tenni értük...

...na ha lesz időm még mesélek...lehet egy hét múlva...

...egy szép álom vége...

...hát ennyi volt...találkoztam vele...egy csodálatos éjszakánk volt...egy kis időre boldog voltam vele...

...de nem vagyok megfelelő neki...nem elég férfi?...nem elég gondoskodó?...vagy más az oka?...nem értem...de nem fogom ráerőltetni magam...azok az idők elmúltak...nem akar engem...ennyi...

...egy kis időre boldog voltam...de az álomnak vége...

...valtozas...

...egy ideje meg akartam tenni...de hianyzott az akarat, a biztatas...most reszben neki koszonhetoen megtettem...matol hivatalosan is fitness-patkany vagyok es edzeni jarok egy gymbe....vicces, foleg hogy regen mennyire tiltakoztam ellene...ha az elejen ki tudok tartani akkor nem lesz gond kesobb sem...hajra, menni fog...koszi Reku!!!...

...vajon mi értelme van?...

...vajon mi értelme van???...ő otthon él, én itt...őt oda köti minden, engem ide...nincs semmi esélyem...mégis jó beszélgetni vele, látni és hallgatni őt...

...nincs sok esélyem...mégis gondolok rá...vajon mi értelme van???

...de legalább erőt adott, hogy összeszedjem magam!...

...veszélyt érzek...

...egyre súlyosabb a helyzet...komolyan kezdek bajban lenni...minden egyes beszélgetés egyre jobb vele...minden egyes alkalommal egyre jobban tetszik nekem...

...tegnap sok őrültséget beszéltünk...és még életemben nem volt ennyire vicces és jó, totálisan őrjítő szexcsetben részem...nem szégyenlős, megéli, hogy nő és teljesen beindított...később pedig nagyon jó volt látni és úgy beszélni vele...

...félek, hogy minden alkalommal, amikor beszélünk egyre jobban megtetszik nekem...nem szabad beleszeretnem, de egyre jobban csodálom őt...azt hiszem nagy bajban vagyok...

...tegnap megkérdezte, hogy elfeldkeztem az exemről, amíg beszéltem vele?...és igen, nem gondoltam rá, amíg vele beszélhettem...vajon tényleg kezdek belezúgni vagy csak ennyire vonzónak találom és kívánom őt???...veszélyt érzek...szerintem nem csak kívánom őt...

...kincs, ami nincs...

...nagyon nagy kedvencem az a film...sokszor lattam és bármikor szívesen megnézem újból...van benne egy mondat a végén, ami mindig eszembe jut..."Aki barátot talál, kincset talál"...azt hiszem ez a magyar jelentése az eredeti címnek is...

...én azt hiszem találtam egy kincset...szép, szexi, elbűvölő és okos...kedves és sokat segített nekem az elmúlt pár napban...cserébe én is próbáltam segíteni neki, ahogy tudtam...mert a barát egy kincs...

...csak arra kell ügyelnem, hogy ne szeressek bele...hosszú idő után úgy érzem, hogy képes lennék rá vele...de nem szabad, ennek több oka is van...legfőképpen, mert van neki elég gondja, annyira kellenék még én is ezeknek a tetejébe, mint tanyára a villany...

...szóval barátok...mert aki barátot talál, kincset talál...azért remélem, mikor haza utazok talán tudunk találkozni...legalább elmondhatom neki, hogy neki köszönhetően tudtam újra sokat nevetni és a régi csibészes vigyorom is előjött, mert vidámságot hozott az életembe...az ilyen ember páratlan kincs...

...néha, amikor magányos vagy, elég ha valaki csak meghallgat...

...sokat kaptam most az elmúlt pár napban...és jól esett, mert nagy szükségem volt rá...régen beszélgettem bárkivel is ennyit és így...sokat segített rajtam...

...de úgy érzem, hogy ma neki kellett segítség...sajnos nem tudtam  annyit segíteni, amit szerettem volna...de meghallgattam és figyeltem rá...mert átéreztem azt, ami miatt padlóra került és elvesztette egy kis időre az erejét...

...úgy érzem, hogy kicsit visszaadhattam abból a sokból, amit önzetlenül adott...pedig nem tettem sokat, csak meghallgattam...de néha ez is segítség tud lenni...

...csak annyit kívánok most magamban, hogy holnap felkelve újjult erővel tudjon küzdeni majd megint, mert szüksége lesz rá...és talán mikor haza megyek találkozni is tudunk...jó lenne együtt borozni, ha már azt szereti...

...most pedig megpróbálok én is aludni...rám férne...